A harmadik, utolsó nap volt a legszórakoztatóbb, itt mindössze két programunk volt, és azok is inkább rekreációs, mint tanulmányi jellegűek voltak. Az első ilyen program keretében elmentünk sárkányhajózni a táborhely mellett, az Orfű tóra.
Egymást követve, három turnusban mentünk vízre. Minden hajón 10 ember evezett, és egy valaki dobolt, ezzel adva a ritmust az evezéshez. Én, mint aki egy évtizede dobol, meglepő módon a dobos pozícióval járó felelősséget vállaltam. Egy zenei előadáson nem állta volna meg a helyét a produkció, de arra tökéletesen elég volt, hogy a csapat szinkronban tudja navigálni a hajót.
A hajó a táborhelytől indult, elmentünk vele a tó egyik végébe, egészen a gátig, majd egy éles kanyart követve visszafordultunk, és a tó másik végéig is eljutottunk. Közben megcsodáltuk a tavat, és láttunk pár másik sárkányhajózós csapatot is, és büszkén mondhatom, hogy sokkal gyorsabbak voltunk náluk. (Bár többnyire alsó tagozatos gyerekek voltak, szóval ez talán nem akkora nagy dolog.)
A túra végén a vezető is megdicsért minket, hogy végig bírtuk az evezést megállás nélkül, ez főként azoknak az érdeme, akik nyáron is voltak evező táborban.
- Beni
