A kiállítás után kimentünk Pécs utcáira, és kis csapatokban felfedeztük a belváros történelmi helyszíneit. Jártunk például a Pécsi Nemzeti Színháznál és a Szent Péter Bazilikánál. Megnéztük a középkori török dzsámit is, ami Magyarországon elég nagy látványosság. A törökök megszállása alatt nagyon sokat építettek, viszont az utókornak csak a pécsi maradt meg. Eredetileg arról is volt szó, hogy megnézzük belülről, de ez végül nem valósult meg.
A portya játék keretein belül minden helyszínen kellett csinálnunk egy csoportképet, ezek szerint zajlott a verseny. A cél az volt, hogy minél több helyszínre, minél kevesebb idő alatt eljussunk, és bár az én csapatom nem nyert el semmilyen kitüntetést, jól éreztük magunkat a városban. Kicsit le is tértünk az útról, hogy pár olyan helyet is megnézzünk, amik nem szerepeltek a portyán. Még egy fagylaltot is ettünk út közben.
Utunk során még a helyiekkel is szóba álltunk egy keveset, páran nagyon segítőkészen mutatták, hogy merre találjuk a következő portya helyszínt. Az egyik téren találkoztunk pár külföldi egyetemistával, akik egy biciklin próbáltak hazavinni egy kanapét. Váltottunk velük pár szót, azt mondták, hogy most vették valakitől használtan, és megállapítottuk, hogy egyrészt egész jó áron vásárolták, másrészt pedig azt, hogy teljesen őrültek, hogy egy bringa tetején szállítják a kanapét át az egész belvároson keresztül.
- Beni
